Category Archives: Programok

Budapesti bemutatók

2013. február 14-én délután a Magyar Gustav Mahler Társaság és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közös szervezésében beszélgetést folytattunk Győriványi Ráth Györggyel, Gustav Mahler I. szimfóniájának keletkezéséről, a szimfónia négy változatának születéséről. A beszélgetés igénye a tavaly novemberi operaházi hangverseny kapcsán merült fel, ahol a karnagy úr vezényletében hallhattuk az 1889-ben az ősbemutatón, a budapesti Vigadóban elhangzott szimfónia eredeti változatát.

A beszélgetés során az eredetileg öttételes szimfóniai költemény több, később megváltoztatott részletét hallgathattuk meg. Az mű négy változata igen tanulságos folyamatokon ment keresztül. Győriványi Ráth György alapos kutatást végzett, amelynek során mindenekelőtt mint kolléga a kollégáról beszélt Mahler első szimfóniájának zeneszerzői örömeiről és kínjairól, a változatok születéséről, az azok közötti eltérésekről. A kottákat látva legalább ilyen izgalmasak voltak a karnagy úr velünk megosztott felfedezései, amelyeket csak az azonos „szakmában” tevékenykedő művészek értenek meg, vesznek észre, jönnek rá.

A beszélgetés az ősbemutatón – és tavaly az Operaházban újra elhangzó – “Blumine” tétel meghallgatásával zárult. Ez a tétel a manapság játszott, Mahler által véglegesnek tekintett változatban már nem szerepel.


Zene, szikével

Zenés-irodalmi beszélgetés Orcsik Rolanddal

Orcsik Roland, akivel 2012. november 13-án az MGMT összejövetelén a FSZEK-ben beszélgettünk, 1975-ben született a vajdasági Óbecsén. 1992 óta Szegeden él. A JATE Szlavisztika Tanszékén tanít, emellett költészettel, műfordítással, kritikaírással foglalkozik. A 2011-ben megjelent harmadik verseskötete – Mahler letöltve – a zeneszerző életéről, muzsikájáról, az Osztrák-Magyar Monarchia bomlás előtti virágzásáról szól. E verseskötete adta a gondolatot, hogy megismerjük és beszélgessünk vele.

A beszélgetés iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott, tömve volt a zenei könyvtár díszterme. Orcsik a várakozásnak szokatlanul felelt meg: mindenekelőtt a meghökkentésre „játszott”. Lebilincselően olvasta fel verseit, egy rendkívül izgalmas részletet mutatott be Ken Russell 1974-ben készített Mahler filmjéből (Alma Gustav Mahler elképzelt temetésén), de a hangulat megteremtéséhez, előjátékképpen, természetesen Mahler muzsikát „használt”, éspedig a híres Nietzsche áriát a III. szimfóniából. Ezt egy rövid filmbejátszás követte, amivel kiváltotta a felháborodásunkat: egy épület lerombolásához használt bontókalapács zaját hallottuk mintegy hét percig, miközben egy énekes és egy gitáros muzsikált ugyanezen betonsivatag kellős közepén. Egy Berlinben játszódó koncert részleteit láthattuk, és a filmmel Orcsik azt a döbbenetet, azt a provokációt kívánta illusztrálni, amit Mahler kelthetett száztíz-száztizenöt évvel ezelőtt, az első szimfóniájának ősbemutatóján. Budapesten, majd Hamburgban egyként borult ki a hallgatóság: valami egészen újat és szokatlant, „zenének” nevezett zörejeket hallott. A költő és tanár ezzel tette kézzelfoghatóvá és érzékletessé azt az ambivalens érzést, amely minden korát megelőző művész és közönsége között létrejön. Keveseknek adatott meg Mahler nagyságát a saját korában felismerni.

A plakát pdf formátumban is letölthető INNEN.

Négy lebeny

Behatolok, akár a kés,
az agyadba, Mahler,
darabokra szelem
kihűlt történeted.

Átíródnak a gyűrődések,
külön kerül a négy lebeny,
s mindaz, ami megalkotott:
részeire bontva az archívum.

Majd újracsomagolom agyvelőd,
a szétszedett tradíciót,
ahogy te szabtad a zenét.

Egybe szervesülnek a részek.
felhasználom a kompozíciót:
belőled varrom össze magam.