Author Archives: mahlertarsasag

Mahler-érem 2013

2013. november 28-án a Művészetek Palotájában adtuk át ez évi Mahler-érmünket, amelynek díjazottja:

Könyves Klaudia

„Klaudia 2004-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, muzikológia szakon. Mahler zenéjével való mélyebb foglalatossága már itt elkezdődött, diplomamunkájának témája: Térbeliség Mahler zenéjében és gondolkodásában. Diplomamunkájában Mahler ún. “távoli zenéjének”, vagyis az akusztikusan elkülönített szólamok vagy együttesek szimbolikáját kutatta.

Könyves Klaudia

Gáspár Anna és Könyves Klaudia a Mahler-éremmel

Könyves Klaudia a diploma megszerzését követően azonnal tanítani kezdett, először a Zeneakadémia különleges tehetségeinek volt zenetörténet-tanára, később a Bartók Béla Zeneművészeti Iskolában, ahol a mai napig tanít. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem stúdiójának zenei rendezője, számos lemezfelvétel – többek között Mahler szimfóniák – fűződik a nevéhez. Könyves Klaudia a Magyar Gustav Mahler Társaság indulásánál fogott kézen bennünket. Sorra tárta elénk gazdag elemzéseit Mahler szimfóniáiról. Szerénységén, fiatalságán, csendes és derűs személyiségén mindig átsugárzott a tudását megosztani vágyó pedagógus természete, aki mások véleményére éppúgy kíváncsi, mint a saját felfedezései felvillantására és annak visszatükröződésére. Neki köszönhetjük – számos nagy tudású további Mahler „szakértő” mellett – hogy ma sokkal többet tudunk Gustav Mahlerről, a koráról, a kortársairól, az élet-érzéseiről, amelyek olyan sokoldalúan jelennek meg egy-egy Mahler zeneműben. Klaudiának köszönhetjük, hogy – Esterházy Pétert idézem a 2008-as Budapesti Mahler Ünnepen elhangzott beszédéből – „Mahler emlékeztet bennünket arra az erőre, amelyre mindannyiunknak szüksége van, akik a minőség jegyében szeretnénk dolgozni.” Könyves Klaudia a minőség jegyében dolgozik.” (Az idézet Gáspár Anna laudációja.)

Gratulálunk és köszönjük Klaudia sok éves támogatását!

Advertisements

Budapesti bemutatók

2013. február 14-én délután a Magyar Gustav Mahler Társaság és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közös szervezésében beszélgetést folytattunk Győriványi Ráth Györggyel, Gustav Mahler I. szimfóniájának keletkezéséről, a szimfónia négy változatának születéséről. A beszélgetés igénye a tavaly novemberi operaházi hangverseny kapcsán merült fel, ahol a karnagy úr vezényletében hallhattuk az 1889-ben az ősbemutatón, a budapesti Vigadóban elhangzott szimfónia eredeti változatát.

A beszélgetés során az eredetileg öttételes szimfóniai költemény több, később megváltoztatott részletét hallgathattuk meg. Az mű négy változata igen tanulságos folyamatokon ment keresztül. Győriványi Ráth György alapos kutatást végzett, amelynek során mindenekelőtt mint kolléga a kollégáról beszélt Mahler első szimfóniájának zeneszerzői örömeiről és kínjairól, a változatok születéséről, az azok közötti eltérésekről. A kottákat látva legalább ilyen izgalmasak voltak a karnagy úr velünk megosztott felfedezései, amelyeket csak az azonos „szakmában” tevékenykedő művészek értenek meg, vesznek észre, jönnek rá.

A beszélgetés az ősbemutatón – és tavaly az Operaházban újra elhangzó – “Blumine” tétel meghallgatásával zárult. Ez a tétel a manapság játszott, Mahler által véglegesnek tekintett változatban már nem szerepel.


Symphoniai költemény két részben

2012. november 19.-én a Magyar Állami Operaházban bemutatjuk Mahler Symphoniai költemény két részben című darabját a Budapesti Filharmóniai Társasággal, amelyet különböző kéziratokból volt szerencsém rekonstruálni. A darab rendkívül érdekes, hangszerelésében, de az 5. tételben még formai vonatkozásban is merőben eltér nemcsak az 1. szimfónia ma ismert változatától, de az eddig ismert hamburgi változattól is, sőt még új zenei anyagot is tartalmaz az 5. tételben. Természetesen a Blumine is elhangzik, mint a darab 2. tétele.

I. rész: Bevezetés és Allegro commodo-Andante-Scherzo
II. rész: Á la pompes funebres attacca-Molto appassionato

1889. november 20. jeles dátum a Magyar Zenei Élet történetében. Ezen a napon a PestiVigadóban olyan esemény történt, amely túlmutatott Magyarországon, új fejezetet nyitott az egyetemes zenetörténetben is. A Budapesti Filharmóniai Társaság bérleti koncertjén bemutatta a Magyar Királyi Operaház akkori főzeneigazgatójának első nagyszabású szimfonikus alkotását: a Symphoniai Költeményt két részben. A koncerten maga a zeneszerző vezényelt: Gustav Mahler. Ismerjük Mahler lelkesedő levelét is a nagysikerű főpróba után, amelyben melegen gratulál a zenekari muzsikusoknak, és nagyon elégedettnek tűnik.

„Igen tisztelt Uraim!
Még most is a mai főpróba hatása alatt állva ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy köszönetet mondjak Önöknek és valamennyi közreműködőnek az áldozatos és valódi művészi szellemtől vezérelt teljesítményért, amellyel elősegítették szerény művem megvalósulását. Már a mai főpróba is meggyőzött arról, hogy művemet soha többé nem lesz módom ilyen tökéletességgel előadva hallani. Büszkének érzem magam, hogy egy ilyen társaság élén állhatok, amely ekkora odaadással és minden személyes érdeket háttérbe szorítva áll a művészet szolgálatában, és azt kérem, hogy továbbra is maradjanak annyira jók hozzám, amennyire én hálás és elkötelezett maradok Önöknek.
Őszinte legodaadóbb hívük Gustav Mahler”

Eddig nem ismertük azt a változatot, amely nálunk elhangzott. Mahler a darabot háromszor is átdolgozta, ma a végső változatot 1. Szimfóniaként ismerjük. Az aránylag nagyszámú kézirat alapján megpróbáltam rekonstruálni a művet. A korban, amelyben a darabot Magyarországon bemutatták olyan szerzők komponáltak, mint Brahms, Liszt, Csajkovszkij vagy Dvorak. Ezek a szerzők nagyrészt a hagyományos romantikus zenekarra komponálnak, amely kettős fákat, 4 kürtöt, 2 trombitát, 3 harsonát, tubát, timpanit, ütőket, esetleg hárfát foglal magába. Amikor Mahler átvette a Magyar Királyi Operaházat a zenekar összlétszáma 70 fő volt. Természetesen Mahler is ezt az akkor használatos apparátust használta Symphoniai költeményének megkomponálásakor. A századforduló aztán robbanásszerűen megnövelte a zenedarabok létszámelvárását, de a 80-as évek végén még ez volt az általános. Ennek alapján azokat a forrásokat kerestem, amelyek az eredeti hangszerelés követelményeinek megfelelnek.

A Symphoniai költemény magában foglalja azt a 2. tételt (Andante), amelyet később még Blumine címmel tartalmaztak a szimfónia későbbi változatai. Az 5. tételben a később elvetett kompozíciós formát, és az 1. szimfóniából törölt részleteket is megismerhetünk. Az eredeti hangszerelést pedig gyökeresen más, mint amit eddig Mahlertől megszoktunk. A darab természetesen semmiképpen nem lehet alternatívája a végleges kompozíciónak, amelyet Mahler mint végleges változatot aposztrofált Meggyőződésem azonban, hogy a Symphoniai költemény két részben már eredeti formájában is rendkívüli alkotás volt, amely mindenképpen számot tarthat a világ és ezen belül is Magyarország zenét és Mahlert szerető rétegének figyelmére. Mahler újfajta zenét írt az akkor forgalomban lévő zenekarra, formát bontva a létező kereteken belül.

Győriványi Ráth György