Symphoniai költemény két részben

2012. november 19.-én a Magyar Állami Operaházban bemutatjuk Mahler Symphoniai költemény két részben című darabját a Budapesti Filharmóniai Társasággal, amelyet különböző kéziratokból volt szerencsém rekonstruálni. A darab rendkívül érdekes, hangszerelésében, de az 5. tételben még formai vonatkozásban is merőben eltér nemcsak az 1. szimfónia ma ismert változatától, de az eddig ismert hamburgi változattól is, sőt még új zenei anyagot is tartalmaz az 5. tételben. Természetesen a Blumine is elhangzik, mint a darab 2. tétele.

I. rész: Bevezetés és Allegro commodo-Andante-Scherzo
II. rész: Á la pompes funebres attacca-Molto appassionato

1889. november 20. jeles dátum a Magyar Zenei Élet történetében. Ezen a napon a PestiVigadóban olyan esemény történt, amely túlmutatott Magyarországon, új fejezetet nyitott az egyetemes zenetörténetben is. A Budapesti Filharmóniai Társaság bérleti koncertjén bemutatta a Magyar Királyi Operaház akkori főzeneigazgatójának első nagyszabású szimfonikus alkotását: a Symphoniai Költeményt két részben. A koncerten maga a zeneszerző vezényelt: Gustav Mahler. Ismerjük Mahler lelkesedő levelét is a nagysikerű főpróba után, amelyben melegen gratulál a zenekari muzsikusoknak, és nagyon elégedettnek tűnik.

„Igen tisztelt Uraim!
Még most is a mai főpróba hatása alatt állva ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy köszönetet mondjak Önöknek és valamennyi közreműködőnek az áldozatos és valódi művészi szellemtől vezérelt teljesítményért, amellyel elősegítették szerény művem megvalósulását. Már a mai főpróba is meggyőzött arról, hogy művemet soha többé nem lesz módom ilyen tökéletességgel előadva hallani. Büszkének érzem magam, hogy egy ilyen társaság élén állhatok, amely ekkora odaadással és minden személyes érdeket háttérbe szorítva áll a művészet szolgálatában, és azt kérem, hogy továbbra is maradjanak annyira jók hozzám, amennyire én hálás és elkötelezett maradok Önöknek.
Őszinte legodaadóbb hívük Gustav Mahler”

Eddig nem ismertük azt a változatot, amely nálunk elhangzott. Mahler a darabot háromszor is átdolgozta, ma a végső változatot 1. Szimfóniaként ismerjük. Az aránylag nagyszámú kézirat alapján megpróbáltam rekonstruálni a művet. A korban, amelyben a darabot Magyarországon bemutatták olyan szerzők komponáltak, mint Brahms, Liszt, Csajkovszkij vagy Dvorak. Ezek a szerzők nagyrészt a hagyományos romantikus zenekarra komponálnak, amely kettős fákat, 4 kürtöt, 2 trombitát, 3 harsonát, tubát, timpanit, ütőket, esetleg hárfát foglal magába. Amikor Mahler átvette a Magyar Királyi Operaházat a zenekar összlétszáma 70 fő volt. Természetesen Mahler is ezt az akkor használatos apparátust használta Symphoniai költeményének megkomponálásakor. A századforduló aztán robbanásszerűen megnövelte a zenedarabok létszámelvárását, de a 80-as évek végén még ez volt az általános. Ennek alapján azokat a forrásokat kerestem, amelyek az eredeti hangszerelés követelményeinek megfelelnek.

A Symphoniai költemény magában foglalja azt a 2. tételt (Andante), amelyet később még Blumine címmel tartalmaztak a szimfónia későbbi változatai. Az 5. tételben a később elvetett kompozíciós formát, és az 1. szimfóniából törölt részleteket is megismerhetünk. Az eredeti hangszerelést pedig gyökeresen más, mint amit eddig Mahlertől megszoktunk. A darab természetesen semmiképpen nem lehet alternatívája a végleges kompozíciónak, amelyet Mahler mint végleges változatot aposztrofált Meggyőződésem azonban, hogy a Symphoniai költemény két részben már eredeti formájában is rendkívüli alkotás volt, amely mindenképpen számot tarthat a világ és ezen belül is Magyarország zenét és Mahlert szerető rétegének figyelmére. Mahler újfajta zenét írt az akkor forgalomban lévő zenekarra, formát bontva a létező kereteken belül.

Győriványi Ráth György

Advertisements

Comments are disabled.

%d bloggers like this: